„Forró szívvel, hideg fejjel”

Ilosfalvy Róbert életrajzi könyve és gondolatiságának sűrített címe végigkíséri az életemet. Igyekszem eszerint élni mind a hétköznapokban, mind a színpadon, nőként, emberként, párként, barátként és megannyi szerepkörben.

Azt hiszem a mai világban még mindig kevéssé értékelik, ha az ember tud forrón szeretni, a meleg energiákra koncentrálni, kedvesnek és nyitottnak lenni, empátiával viszonyulni másokhoz. Ugyanakkor nagy ajándék, ha e mellé kellő higgadtság, józanság, kiegyensúlyozottság, koncentráció készség, terhelhetőség és analitikusság társul.

Pici gyerekkorom óta engem is- mint oly sokunkat- az az ősi kérdés hajt előre, hogy mi végre vagyunk ezen a világon? A kérdés persze örök kérdés marad, mégis a válasz keresésének útján megannyi élménnyel, emberrel, helyzettel és persze újabb kérdésekkel lettem gazdagabb. Azonban egy valami sokszor közös volt e kereső úton és ez nem más, mint: a művészet.

Mennyi igazság létezik ezen a világon… Mennyi felfedezésre váró zene, étel, kultúra, műalkotás, gondolatok másoktól, a világról, önmagunkról… Hiszem, hogy a művészetben megannyi kérdés és válasz rejtőzik, amely segít nekünk ebben az utazásban. A kíváncsiságom és a hitem, hogy folyamatosan fejlődni jöttünk erre a világban hajt engem abban, hogy napról napra többet tudjak meg a művészet és különböző kultúrák által a világról és a benne elfoglalt szerepünkről.

Emlékszem, még óvodás voltam, amikor a szüleimmel egy fekete-fehér magyar filmet néztünk és azt kérdeztem tőlük, hogy: ha majd én is színésznő leszek, akkor én is csak ilyen fekete-fehér filmekben szerepelhetek? Talán nekik csak a gyermeki naivitás kérdése ütött szöget a fejükben, nekem viszont azért volt olyan fontos ez a kérdés, mert én színesben szerettem volna látni a világot, azt is amit magamban és körülöttem teremtek meg. Aztán emlékszem, hogy Szilvi óvónéni egyszer behozta az oviba az elektromos zongoráját… Szerelem volt első látására és hallásra. Talán ott és akkor eldőlt bennem, hogy a zenének végig kell kísérni az életemet.

Jött is szépen minden sorban, ami érdekelt: zongoratanulás, zenei általános iskola, kóruséneklés, színjátszókör, majd ugyanez a gimnázium alatt, aztán konzervatóriumi klasszikus ének tanulmányok, majd ugyanez egyetemi szinten (Pécs és Miskolc), karvezető diploma (Eger) és színésztanulmányok (Budapesti Operettszínház).

Jelenleg a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház társulatának tagja vagyok, ahol olyan szerepek találtak meg, mint például Don Goggin: Apácák című musicaljében Mária Amnézia, Zerkovitcz: Csókosszony című operettjében Katóka, Darvas-Csukás: Ágacskájának címszerepe vagy Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. darabjából Veronika szerepe. Mellette gőzerővel készülök, hogy folytassam tanulmányaimat opera mester szakon, hogy az igazi nagy szenvedélyem, az operaéneklés is helyet kapjon az életemben.

Talán mindebből kitűnik valamennyire, hogy milyen fontos nekem, hogy több mindenben keressem a különböző igazságokat, több műfajban, több művészeti ágban, többféle nyelven, mind újabb és újabb kérdéseket felvetve.

A cool-túra nevet kapó projektemet ezért is szeretném elindítani és folyamatosan fejleszteni, mert azt gondolom a kultúrának megannyi ága van, ami felfedezésre érdemes, legyen az zene, színház, irodalom, képzőművészet, gasztronómia, öltözködés, társadalmi kérdések és minden más ami belefér a cooltúra fogalmába.

Remélem velem tartasz az úton! 🙂